Van egy izgalmas hírem, igazából kettő is...

Meghoztam a friss híreket, ahogy igértem...

Nem sokkal a skype interjú után, anyuka átirányította hozzám host apukát email-en keresztül. Mivel elég elfoglalt ember, ezért vele nem beszéltem szóban, csak írásban társalogtunk viszonylag röviden. Kérte, hogy meséljek az Angliában eltöltött au-pair évemről, hogy éreztem ott magam, mik voltak a feladataim. Adtam neki egy 10 mondatos összefoglalót, hogy ő is képet kapjon erről, ha esetleg a felesége nem részletezte volna neki az interjún elhangzottakat.
Másnap ismét jelentkezett anyuka. Kérte, hogy küldjem el az előző host családom elérhetőségét, mert beszélni szeretne velük. Megtettem, és természetesen szóltam is az ottaniaknak, hogy számítsanak telefonra, vagy emailre...
Alig telt el egy nap, jött egy üzenet a kaliforniai anyukától és külön apukától is, hogy az angliai anyuka nagyon szépeket írt rólam, és pontosan olyan lányt keresnek, mint én... magyarán szeretettel várnak a híres Kaliforniába! :-) Jól hallottátok - akarom mondani olvastátok -, Évi Kaliforniába megy! Jah, ha eddig valakinek nem lett volna egyértelmű, természetesen elfogadtam az ajánlatot. Annyira örültem, meg izgatott lettem a levél láttán, hogy egész éjszaka csak forgolódtam, alig tudtam elaludni.

Azt hiszem elég jól indul ez az au-pair kaland.
Szerettem volna, ha kicsikhez kerülök, mert lehet néha több velük a munka, de az hogy majdnem minden nap elolvad tőlük az ember, az jócskán ad plussz energiát. Ez a vágyam ugye teljesen megvalósul, hisz egy 3 éves leányka vár engem, meg a 3 hónapos pinduri ikrek. Ugyanez a szituáció volt Angliában is, egy 4 éves kisfiú kisfiú és újszülött ikrek, így aztán nem is lesz teljesen új a felállás.

A szülők nagyon szimpatikusak. Elég fiatalok, anyukával tök jót beszélgettünk az interjú során, megnevettettem nem is egyszer, nem hiszem hogy gond lenne. Nagyon lelkesek, írták hogy mennyire örülnek, hogy őket választottam.

Na és persze a hely. Én nyitott voltam NYC 1-2 órás vonzáskörzetében valamilyen kisvárosra, Washington D.C. környékére, Floridára, és még Kaliforniára is. Nagy esélyt láttam rá, hogy D.C. környéke lesz majd a lakóhelyem, ugyanis rengeteg család van onnan a programban. Nálam is a 8 családból 3 onnan jelentkezett.
(Apropó, aznap amikor egymást választottuk a host family-vel, írt még egy család. Elolvastam még a bemutatkozásukat, megnéztem a képeiket, de csak érdekességként. Visszaírtam nekik kedvesen, hogy már elkeltem. :-) Beraktam őket nektek az előző bejegyzés aljára.)
Kalifornia annyira nem is járt a fejemben, meg olyan eszméletlen nem vonzott mint a többséget szokta, plussz tudom, hogy arányaiban elég kevés család van onnan. És lássatok csodát, mégis oda fogok kerülni! Nagyon izgatott vagyok, és már nézegetem a google maps segítségével a városkát meg környékét, hamarosan majd megkérem őket, hogy a házat is fotózzák le nekem.

Abban állapodtunk meg anyukával, hogy szeptember 23. lesz az indulási időpontom, akkor repülök majd New York-ba az orientációra, ami azt jelenti hogy 4 nappal utána már megérkezem majd hozzájuk is.

Ezek szerint most már a vízumot kell intézni, a nemzetközi jogsit, ilyesmiket...


Ugyebár a bejegyzés címében mást is igértem nektek...
 A lényeg a lényeg, hogy bátyám - mivel annyira szeret engem, és azt is ki akarta fejezni, hogy mennyire büszke rám, hogy diplomás lettem - elhozott engem nyaralni Floridába. :-)
Igen, igen, így igaz, ezeket a sorokat is az eszméletlen párás és meleg Floridából írom nektek. Már egy hete itt vagyunk, és még ugyanennyi időnk maradt. Igaz, ennek az utazásnak semmi köze az au-pairkedésemhez, de mivel tudom, hogy a többség az izgalmas utazások, kalandok miatt olvassa az au-pair blogokat - és nem arra kiváncsi, hogyan pisil le a baba pelenkázás közben egy keddi borús délutánon... de azt most megmondom, hogy márpedig az én blogomon ilyen sztorik is lesznek! :-) - , ezért úgy döntöttem, hogy majd röviden ugyan, de összefoglalom nektek milyen csodásan telt az én első látogatásom az Egyesült Államokban. Ha nagyon jók lesztek, talán még egy-két képet is kaptok ;-)
De erre azért még várnotok kell, mert még arrébb van az a hazaút, hála Istennek! :-)