Vakáció utáni hétköznapok

Úgy érzem épp ideje életjelet adnom magamról, mert Los Angeles óta eléggé elhanyagoltam a blogomat és persze kedves látogatóimat. Nem csak időm és energiám nem engedte az irkálást, de tény, hogy a mindennapok nem annyira izgalmasak, mint a vakáció. Na de hát sajnos az élet nem állhat állandó nyaralásból, igaz-e? Na de hagyjuk ezeket az életbölcsességeket, hihi. :)

A vakációt követő héten elkezdődött a sulim. Szombat délelőttönként fél 10-től negyed 2-ig aranyozza be a hétvégémet. Hát képzelhetitek, hogy általában milyen nagy kedvem van a heti 45 óra meló után még 4 órát a padban ülni. Csecsemő és kisgyermek fejlődést tanulok 4 kreditért. De csak március végéig kell kitartanom, ugyanis akkor lesz vége a dalnak. Elég jófej a tanárnőnk, interaktív része is van az órának, így aztán van lehetőség megcsillogtatni a tudásunkat, hihi. A 19 évestől a 65 évesig minden korosztály képviselteti magát az órán, az indiai származásútól a japánon át az amerikai-ig. Jó pár dologról már tanultam az ELTE-n, de ugye mi a 3-6 éves korosztályra koncentráltunk, itt meg születéstől 3 éves korig tanulmányozzuk a gyerekek fejlődését. A jegyért meg a 4 kreditért alaposan meg kell küzdeni. Van négy beadandó, két teszt, és egy csoportos prezentáció is. Jól beválasztottam ezt a kurzust, mi? Minden esetre egy beadandón már túl vagyok, amire maximum pontszámot kaptam. Az első tesztet meg most szombaton írtuk meg, ami nem volt nagyon nehéz, mert elolvastam a fejezeteket a könyvünkben, meg az órán is figyelek, mindent megértek, így aztán annyira nem is kellett megfeszülve készülnöm előtte nap. Na de ne kiabáljuk el, majd várjuk ki azokat a pontszámokat. Nagyon nincs kedvem a maradék beadandókhoz, a prezentációról meg már nem is beszélve… Nem az anyanyelvemen beszélni a csecsemők finommotorikai fejlődéséről 40 ember előtt nem éppen  a legnagyobb vágyam. Ó, és el ne felejtsem, hogy az egész kisgyermek gondozás elmélete, amit tanulunk kitől származik? Hát nem Gerber Magdától? Bizony ám... Amerikában tanulom azt, hogy egy magyar pedagógus mit hozott el Budapestről és honosított meg itt. Hááát, igen, mi magyarok tudunk valamit... és bizony mindenhol ott vagyunk!

A suli kezdete rám kényszerítette a kocsi használatot is. De milyen jó! Remegve tettem meg az első két utamat az autópályán, de most már egyre többet vezetgetek. Kondiba elviszem a kocsit esténként, au-pair találkozóra elvezetek, moziba, stb. Már kétszer is volt olyan hétvége, hogy két nap alatt 130 kilométert tettem meg a szép kis Prius-szal. Ami lehet hogy a legtöbb olvasómat nem igazán hatja meg, de ez nekem irtó nagy előrelépés. Én, aki szinte soha nem vezettem otthon a jogsi megszerzése után, és el nem tudtam képzelni, hogy valaha bemerek majd ülni egy kocsiba és vezetni egyedül. Szóval úgy látszik a kocsi használattal kapcsolatos félelmeimet sikerült legyőzni, és így már több helyre el tudok majd jutni, kirándulni, mint az előző pár hónapban.

A munka mostanában elég húzós. A babák nyűgösek, rengeteget vannak ébren és még annál is több figyelmet igényelnek. Így aztán néha alig várom a nap végét, hogy pihenhessek kicsit, vagy elmenjek a kondiba edzeni egy nagyot. A sulis feladataim meg pláne hozzátesznek a fáradtságomhoz, szóval néha kicsit stresszesre sikerednek a napjaim.

Február 4-én volt a születésnapom, amire már nagyon készült a host családom. Elvittek a Benihana-ba aznap este vacsorázni. Na ez az a hely, ahol körül ültök egy asztalt és a szakács előttetek készíti el, amit rendeltetek. De nem ám csak úgy szolídan, nagypapásan, hanem mint egy cirkuszi mutatványos dobálja a tojásokat, várat épít a hagymakarikákból, rizsből szerelmi vallomást formáz, és még sorolhatnám. Nagy show-t nyomott le nekünk, az tuti, és még a kaja is finom volt. Ott volt host anyuka két barátnője is, akiket én hívattam meg, ugyanis jóban vagyok velük. Nagyon izgatottan ünnepeltek engem és megleptek egy kis ajándékkal is, aminek nagyon örültem. Haza felé bömböltettük a zenét a szülőkkel, és hangosan énekeltünk. Még egy kis utcában is megálltunk, kiszálltunk a kocsiból és táncoltunk pár percig. Nah most nem nekem van a legkirályabb host családom? Amikor hazaértünk, meg itthon várt a finom sajttortám. Nyamm….
Szóval nagyon igyekeztek különlegessé tenni a szülinapomat, és tényleg aranyosak voltak, de valahogy egész nap olyan nyomott hangulatom volt, pityeregtem is. Nem nagyon van honvágyam, de ezen a napon valahogy nehezen viseltem, hogy távol vagyok a családomtól. Velük akartam volna lenni és együtt ünnepelni. De azért csak átvészeltem ezt is… Jah, és ha valakinek eszméletlen furdalná az oldalát a kíváncsiság, bizony a 24-et töltöttem be.
Most búcsúzom. Még biztos tudnék miről írni, de most kérlek elégedjetek meg ennyivel.