Van egy izgalmas hírem, igazából kettő is...

Meghoztam a friss híreket, ahogy igértem...

Nem sokkal a skype interjú után, anyuka átirányította hozzám host apukát email-en keresztül. Mivel elég elfoglalt ember, ezért vele nem beszéltem szóban, csak írásban társalogtunk viszonylag röviden. Kérte, hogy meséljek az Angliában eltöltött au-pair évemről, hogy éreztem ott magam, mik voltak a feladataim. Adtam neki egy 10 mondatos összefoglalót, hogy ő is képet kapjon erről, ha esetleg a felesége nem részletezte volna neki az interjún elhangzottakat.
Másnap ismét jelentkezett anyuka. Kérte, hogy küldjem el az előző host családom elérhetőségét, mert beszélni szeretne velük. Megtettem, és természetesen szóltam is az ottaniaknak, hogy számítsanak telefonra, vagy emailre...
Alig telt el egy nap, jött egy üzenet a kaliforniai anyukától és külön apukától is, hogy az angliai anyuka nagyon szépeket írt rólam, és pontosan olyan lányt keresnek, mint én... magyarán szeretettel várnak a híres Kaliforniába! :-) Jól hallottátok - akarom mondani olvastátok -, Évi Kaliforniába megy! Jah, ha eddig valakinek nem lett volna egyértelmű, természetesen elfogadtam az ajánlatot. Annyira örültem, meg izgatott lettem a levél láttán, hogy egész éjszaka csak forgolódtam, alig tudtam elaludni.

Azt hiszem elég jól indul ez az au-pair kaland.
Szerettem volna, ha kicsikhez kerülök, mert lehet néha több velük a munka, de az hogy majdnem minden nap elolvad tőlük az ember, az jócskán ad plussz energiát. Ez a vágyam ugye teljesen megvalósul, hisz egy 3 éves leányka vár engem, meg a 3 hónapos pinduri ikrek. Ugyanez a szituáció volt Angliában is, egy 4 éves kisfiú kisfiú és újszülött ikrek, így aztán nem is lesz teljesen új a felállás.

A szülők nagyon szimpatikusak. Elég fiatalok, anyukával tök jót beszélgettünk az interjú során, megnevettettem nem is egyszer, nem hiszem hogy gond lenne. Nagyon lelkesek, írták hogy mennyire örülnek, hogy őket választottam.

Na és persze a hely. Én nyitott voltam NYC 1-2 órás vonzáskörzetében valamilyen kisvárosra, Washington D.C. környékére, Floridára, és még Kaliforniára is. Nagy esélyt láttam rá, hogy D.C. környéke lesz majd a lakóhelyem, ugyanis rengeteg család van onnan a programban. Nálam is a 8 családból 3 onnan jelentkezett.
(Apropó, aznap amikor egymást választottuk a host family-vel, írt még egy család. Elolvastam még a bemutatkozásukat, megnéztem a képeiket, de csak érdekességként. Visszaírtam nekik kedvesen, hogy már elkeltem. :-) Beraktam őket nektek az előző bejegyzés aljára.)
Kalifornia annyira nem is járt a fejemben, meg olyan eszméletlen nem vonzott mint a többséget szokta, plussz tudom, hogy arányaiban elég kevés család van onnan. És lássatok csodát, mégis oda fogok kerülni! Nagyon izgatott vagyok, és már nézegetem a google maps segítségével a városkát meg környékét, hamarosan majd megkérem őket, hogy a házat is fotózzák le nekem.

Abban állapodtunk meg anyukával, hogy szeptember 23. lesz az indulási időpontom, akkor repülök majd New York-ba az orientációra, ami azt jelenti hogy 4 nappal utána már megérkezem majd hozzájuk is.

Ezek szerint most már a vízumot kell intézni, a nemzetközi jogsit, ilyesmiket...


Ugyebár a bejegyzés címében mást is igértem nektek...
 A lényeg a lényeg, hogy bátyám - mivel annyira szeret engem, és azt is ki akarta fejezni, hogy mennyire büszke rám, hogy diplomás lettem - elhozott engem nyaralni Floridába. :-)
Igen, igen, így igaz, ezeket a sorokat is az eszméletlen párás és meleg Floridából írom nektek. Már egy hete itt vagyunk, és még ugyanennyi időnk maradt. Igaz, ennek az utazásnak semmi köze az au-pairkedésemhez, de mivel tudom, hogy a többség az izgalmas utazások, kalandok miatt olvassa az au-pair blogokat - és nem arra kiváncsi, hogyan pisil le a baba pelenkázás közben egy keddi borús délutánon... de azt most megmondom, hogy márpedig az én blogomon ilyen sztorik is lesznek! :-) - , ezért úgy döntöttem, hogy majd röviden ugyan, de összefoglalom nektek milyen csodásan telt az én első látogatásom az Egyesült Államokban. Ha nagyon jók lesztek, talán még egy-két képet is kaptok ;-)
De erre azért még várnotok kell, mert még arrébb van az a hazaút, hála Istennek! :-)

Családkeresés - Harmadik felvonás, a vadászat folytatódik

Ugyebár ott hagytam abba, hogy skype interjúm lesz a washingtoni családdal...
Nem voltam annyira ideges, de azért már vártam, hogy túlessek rajta. Másodpercre pontosan megszólalt a skype, és ahogy válaszoltam a videóhívásra, ott ült előttem anyuka, apuka. Kedvesen üdvözöltek, aztán bemutatták a családjukat. Nagy meglepetés nem ért, nagyjából azt hallottam, amit már a bemutatkozó levélben is olvashattam róluk. Kérdeztek egy párat az előző munkáimról, rólam, ilyesmik. Egész jól sikerült az interjú, de mégsem éreztem, hogy hozzájuk szeretnék menni. Mondjuk annak ellenére, hogy dicsérték az angolomat, illetve a rengeteg referenciámat, értékelték a diplomámat, rajtuk sem éreztem, hogy annyira engem akarnának.
Megegyeztünk abban, hogy majd jelentkeznek. Hát, eléggé izgultam, és kb. azért szurkoltam, hogy ne engem válasszanak, mert akkor nekem kellene meghoznom a nehéz döntést, hogy menjek-e hozzájuk, vagy - egy jobb család reményében - várjak tovább. Szűk egy hét múlva szó nélkül eltűntek az oldalamról, így egy kicsit fellélegeztem.

5. család: (Július 15.)
Durham, North Carolina. 4 hónapos babuci.
Nem nagyon foglalkoztam velük. Nem voltak szimpatikusak, sem a lakóhelyük. Egy email váltás erejéig tartott a kapcsolatunk.

6.család: (Július 19.)
Redwood City, California. 3 éves kislány, 3 hónapos ikerlányok.
Barátságos kisváros, San Francisco és San Jose között van félúton, fél-fél óra kocsival mindkettő.
Annyira aranyos volt a bemutatkozó anyaguk, hogy szerelem volt első látásra. :) Megbeszéltünk egy skype interjút, amire tegnap este került sor. Az anyukával volt szerencsém dumálgatni. Már a beszélgetés eleje is elég oldott hangulatban zajlott, a végére meg pláne ráhangolódtunk egymásra. Konkrét kérdésekkel indított, a válaszaimat meg nagyjából lejegyzetelte magának. Nagyon élveztem az egészet, látszott rajta, hogy tetszik neki amiket mondok. A végén kérdezte, hogy beszélek-e mostanság más családokkal is, és itt mondtam neki, hogy eddig nekem ők a legszimpibbek. Nagyon örült a dolognak, és mondta mennyire tetszem neki, hogy el van ájulva az angolomtól, az előző babysitter, au-pair tapasztalataimtól. Szeretné, ha megismerném a férjét, beszélnék vele is még.
Úgy érzem, hogy elég nagy esély van arra, hogy ők lesznek az én host-családom. Nagyon szeretném őket, eléggé oda vagyok értük!
A földrajzi elhelyezkedés sem mellékes persze... California, mamáááám borogass! :)) Én nem tartozom azon au-pairek közé akik mindenáron ezt az államot célozzák meg úticélként, de tény, hogy nagyon virulna a fejem, ha ott élhetnék, dolgozhatnék egy évig. :)
Szerintem egy héten belül kiderül, hogy engem akarnak-e, vagy sem. Természetesen nem maradtok le semmiről, ahogy tudok valamit, jelentkezem.

7. család: (Július 24.)
Frisco, Texas. November végén születnek az ikrek.
A gyerekek még novemberig belülről szemlélik a világot, szóval gondolom ez akkor legjobb esetben is csak november/decemberi kezdést jelentene. Nekem az túl későn van, én legkésőbb októberben indulni szeretnék, de inkább szeptemberben. Másrészt meg az előbb említett család miatt nem is nagyon koncentrálok rájuk.

8. család: (Július 28.)
Washington, D.C.  6 éves legényke, 2 éves kislány, augusztusban születik az újabb babuci.
Washington belvárosában laknak, és kép alapján irtó édik a gyerkőcök, de még a szülők is. Leginkább a kiscsajszival és a babával kellene otthon lennem, míg a szülők dolgoznak. A fiút délután kellene felvenni, de csak negyed óra séta a suli.

Családkeresés - Második felvonás, egy igen hosszú szünet után

Éjszaka végre megtört a jég, és 16 nap után újabb család jelentkezett. Akarom mondani KÉT újabb család jelentkezett. :)

3. család: (Július 11.)
Seattle, Washington. 11 hónapos ikerlányok.
Az eddigi legszimpatikusabb család, a világ legédesebb babáival. De most komolyan, azt hiszem hogy 3 percig olvadoztam a képek előtt.
Tudjátok, hogy én sok mindenre nyitott vagyok, ami a család lakóhelyét illeti, de Seattle kizárt dolog. Felhős, esős, nyirkos, blöá... (Angliában ebből kaptam eleget.) és igazából nem is vágyom arrafelé, tehát akármennyire édesek azok a babák, fájó szívvel írtam egy kedves emailt, hogy ne haragudjanak, de nem.

4. család: (Július 11.)
Potomac, Maryland. 6 éves kislány, 13 hónapos kisfiú, a pocaklakó meg januárban érkezik.
A kislány szinte egész nap suliban van, tehát a fő feladatom a tipegő szórakoztatása lenne. Januártól az anyuka otthon lesz az újszülöttel 4-6 hónapig, de ahogy nő a baba, őt is szépen egyre többet bíznák rám.
Washington D.C. belvárosa fél óra kocsival, egy óra tömegközlekedéssel, tehát nem unatkoznék hétvégenként. Potomac meg a google 3D-s sétálójával elég hangulatos, zöld, csendes kisvárosnak tűnik, ahol nagyvalószínűséggel még én is elvezetek majd egy kocsit. :)))
Kedves, aranyos családnak tűnnek, a hely is szimpi, szóval vasárnap kerül majd sor a családkeresés történelmében az első skype-randira. :) Aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle...

Örülök, hogy végre mozgolódás van körülöttem. Annak meg pláne, hogy végre babások keresnek meg.

Ha lesz újabb hír, majd jelentkezem. :)

Családkeresés - Első felvonás

Alig telt el három nap a rendszerbe kerülésem után, már jelentkezett is az első család. Tudom, hogy ez nem hosszú idő, de én úgy ítéltem meg, hogy már épp ideje volt. Előfordult ugyanis, hogy még az éjszaka közepén félálomban is a gmail-t nyitogattam.
Na de sok a duma, most jöjjenek a családok... :)

1. család: (Június 20.)
Merrick, New York. Két kisfiú: 6 és 8 évesek.
Írt anyuka egy nagyon hosszú levelet, amiben bemutatta részletesen a családjukat, mindennapjaikat. Igazából szimpatikusak voltak, de annyira nem, hogy belemenjek egy skype-olásba. Nekem a gyerekek túl nagyok, és az egyik kisfiú kicsit problémásabb az átlagnál. Így kedvesen válaszoltam, hogy köszi, de nem. Egyébként Manhattan egy óra onnan.




2. család: (Június 24.)
Takoma Park, Maryland. 6 éves ikerpár (fiú, lány).
Ismételten egy jó kis helyről, ugyanis Washington D.C. belvárosa kevesebb, mint egy óra tömegközlekedéssel. De a család nem volt szimpatikus, nem merném őket bevállalni. Egyedülálló anyuka, az egyik gyerek hiperaktív, szóval ez már két ok amiért nem szerettem volna belebonyolódni a velük való társalgásba.

Úgy terveztem, hogy majd 3-4 családot teszek egy bejegyzésbe, de sajnos a második család jelentkezése óta nagy a csend. Emlékeim szerint több blogon olvastam, hogy volt néha egy-másfél hetes kihagyás, amikor nem nagyon jelentkeztek családok, tehát nem én vagyok az első, akivel ilyen történik, de ez ebben a pillanatban nem nyugtat meg. Lehet szorítani, hogy minél hamarabb jelentkezzenek a hiper-szuper family-k, mert én már türelmetlenül várom! :)