2013. május 24., péntek

Jelentkezés, interjú, és izgatott várakozás

Azt gondolnánk sokan, hogy a jelentkezéshez szükséges papírok beszerzése a legegyszerűbb dolog a világon. De egy tucat email megírása referencia ügyben, három óra hossza az okmányirodában, EKG és vérvétel, na meg hajtóvadászat az oltási könyvecske után, valahogy rádöbbenti az embert, hogy ez talán még sincs így.

A lényeg, a lényeg, hogy 3-4 hét intézkedés után sikerült begyűjtenem a szükséges dokumentumokat. A kértnél jóval több referenciát mellékeltem, megírtam a bemutatkozó levelemet a családoknak - ami, ha szabad megjegyeznem, szerintem elég klassz és aranyos lett -, válogattam jó pár képet, amiken vagy gyerekekkel, vagy pedig a családommal vigyorgok, és természetesen megszületett az egy perces bemutatkozó videó is.
Ennek az utóbbinak a készítését nagyon nem élveztem. A feladat a következő: mosolyogj a kamerába, és persze miközben mesélsz magadról, gyerekekkel való tapasztalataidról, próbálj természetes lenni. Hát, jó néhány au-pair videót megnéztem már, de ez valahogy 100-ból 1-nek sikerül. Vagy az irtó nyálas, tenyérbemászó, műmosollyal spékelt verzióval találkozik az ember, vagy pedig a túszvideós kiadással, amit nézve elég nehéz elhinni, hogy az adott lány nemcsak azért próbálja az összes fogát megmutatni a kamerának, mert valaki kényszeríti rá. Egyébként tényleg nem gúnyolódásból mondom ezt, ugyanis jó néhány órát agyaltam én is ezen, meg erőlködtem a kamera előtt, hogy valami normális, host-családokat invitáló dolog kerekedjen ki belőle. A végső verziót végül a Parlamenttel és a Dunával a háttérben követtük el, ami remélhetőleg annyira lenyűgözi majd az amerikai családokat, hogy nem is figyelik majd a zavarba jött fejemet. :)
Miután az új útlevelem is megérkezett, nem volt más hátra, mint a személyes interjú az ügynökségnél.

Az interjúra csütörtökön került sor. Az ügynökség magyarországi képviselőjéhez, a "Crew Agency"-hez mentem, ahol volt egy kis tájékoztatás a programról - hogy annak minden részletével tisztában legyek -, illetve egy fél órás elbeszélgetés angolul. Miután kibeszélgettük magunkat az interjúztatómmal, még várt rám egy 260 kérdésből álló pszichológiai teszt. A rengeteg kérdés ellenére élveztem az igaz/hamis válaszok bejelölését, csak kb. 3 állítás okozott fejtörést, ahol nem igazán tudtam eldönteni, hogy valójában mit is gondolok a dologról. De azért csak kierőszakoltam magamból a választ, fél óra alatt le is zavartam az egész tesztet.
Még feldolgozzák a jelentkezésemet, leellenőrzik a referenciákat, majd a londoni iroda is megkapja a papírjaimat, gondolom ők is megrágják kicsit. Nagyon úgy néz ki, hogy kb. két hét múlva már bent leszek a rendszerben, és majd izgulhatok, hogy mikor kapok emailt, vagy telefonhívást az első (bátor jelentkező) családtól. :)

Olyan régen vártam már erre, hogy most meg nehéz elhinni, hogy már itt tartok és tényleg hamarosan elindul a családkeresés. Nyilván izgatott vagyok, de nem tudok most ennek felszabadultan örülni, ezzel foglalkozni, mert még vár rám az államvizsga. Két és fél hét múlva lesz a nagy nap, és addig még rengeteg tanulás vár rám... így aztán inkább a tanulmányaimon kattogok addig.

Természetesen a családkeresés procedúráját is lelkesen közvetítem majd, nem kell aggódni. :)

2013. május 6., hétfő

Billentyűzetpróba egy, kettő, három

Elég hosszú ideje dédelgetem már azt az álmot, hogy lábaimat amerikai földre vetem, és alkalmam lesz beleszagolni milyen is az élet az Egyesült Államokban.
Valamikor 2011 első felében döntöttem úgy, hogy a diploma után nekivágok majd a nagy kalandnak. Aki nem ismerne közelről, azt most egy kicsit beavatom az előzményekbe (is).

Öt évvel ezelőtt - az érettségi után - úgy döntöttem, hogy kimegyek Angliába egy évre nyelvet tanulni. Közel egy évet dolgoztam Nottingham közelében au-pairként. Egy háromgyermekes angol családdal laktam, miközben segítettem nekik a gyerekeket kordában tartani. :) Miután hazatértem, tudtam hogy - a rövid külföldre látogatásokon kívül - szeretnék még majd valamerre "csavarogni", addig míg fiatal vagyok. Két évvel ezelőtt ahogy böngészgettem a neten, ráakadtam egy nagyon szuper ügynökségre (Au pair in America), akik aupaireket közvetítenek ki az USA-ba. Hát, itt vette kezdetét az Amerikáról való álmodozás.

Még várni kell egy kicsit a kiutazásra (szeptemberre tervezem), de pár hete már regisztráltam a rendszerbe. Szép lassan töltögetem az adatlapot, a referenciákat begyűjtöm azoktól a családoktól, ahol babysitterkedtem az elmúlt években, és végül - de nem utolsó sorban - készülök a záróvizsgámra, hogy júniusban diplomás óvodapedagógus lehessen belőlem. :)
Mivel óvónéniként jelentkezek a programba, ezért én nem sima aupair, hanem "extraordinaire" leszek, ami kb. csak annyit jelent, hogy egy kicsivel több pénz jön  majd a házhoz. De hogy ebből származik-e majd előnyöm a családkeresési procedúra során, az majd kiderül... Az ügynökség szerint a szakképesítéssel rendelkező aupair-ek nagyon gyorsan elkelnek. Hát, legyen így! :) Remélem sorszámot fognak majd tépni hozzám a jobbnál jobb családok, és sikerül jól választanom. Na de hamarosan minden kiderül...

Ha túlestem a papírmunkán, újra jelentkezem.