Élet a házon kívül

Örömmel jelenthetem, hogy az a szomorú állapot, hogy bent tokosodom a négy fal között megváltozott, és már egyre többet dugom ki a buksimat, hogy felfedezzem milyen mesés dolgok is vannak itt California-ban.
 
Elsők között említeném, hogy sikerült konditermet találnom. A neten megnéztem, hogy milyen opcióim vannak, aztán fogtam az edzőcuccomat meg a térképemet és elindultam megkeresni, amit a weben láttam. Irtó kedvesen fogadtak, körbevezettek, tájékoztattak mindenről és 3 nap ingyenes bérletet kaptam, hogy kipróbálhassam a helyet. A három napból kétszer el is mentem és elég könnyen meghoztam a döntést, hogy én bizony ide fogok járni. Azóta már van bérletem, és heti háromszor -munka után vagy hétvégén- el is tudok sétálni mozogni egy nagyot. Már van egy-két ember, aki megismeri a fejemet, meg beszélgetünk is pár percet.

Október 6-án vasárnap volt egy cluster meeting, azoknak az au-paireknek és családjaiknak, akik itt dolgoznak a környéken. Nem is akármilyen találkozó, hanem egy pumpkin patch-re voltunk hivatalosak, ahol az amerikaiak össze szokták gyűjteni Halloween-ra a tököket. Lehet, hogy egy amerikainak ez nem valami extra program, de én alig birtam visszafogni magam, hogy ne ugráljak a farmszerű területen, mint egy öt éves. :-) Nem beszélve arról, hogy az odavezető úton szinte leesett az állam, mert olyan gyönyörű részen kocsikáztunk keresztül. Kanyarogtunk hegyre fel, hegyről le a gigantikus méretű fák között, utána meg leláttam még az óceánpartra is.

Két kocsival mentünk, mert egybe nem fértünk be... szóval ott volt anyuka, apuka, a kislány, és a két bébibogyó, na meg én is. Gyönyörű időnk volt, 26-28 fok és az egész délután egy felejthetetlen élmény volt... na de beszéljenek erről a képek. :)

Miután "eltököltük" a vasárnap délutánt, másnap egy újabb 45 órás melós hét vette kezdetét. Csak reggelente volt nehéz 6.30kor kikászálódni az ágyból, egyébként minden egyes napot élveztem. Nem mindig könnyű a babákkal, de eszméletlen édesek és nagyon szeretem őket. Olyan gyorsan eltelik az a napi 8-10 óra munka, hogy csak nézek, hogy már megint este van.

 

A legutóbbi szombaton elmentünk kocsikázni apukával meg a kislánnyal, gyakoroltam kicsit a vezetést, a délutánom egy részét pedig a konditeremben töltöttem. Na meg izgatottan vártam a vasárnapot, amikor is ellátogattam életemben először San Franciscoba...

A hét folyamán jól utánanéztem a busz és vonat menetrendnek, hogy minden klappoljon vasárnap reggel. Egy másik magyar au-pair lánnyal beszéltem meg találkozót, aki már eléggé ismeri a várost, ezért volt olyan kedves hogy vállalta, hogy egy kicsit körbevezet San Francisco utcáin.

Felkeltem fél 7kor, elkészültem, kisétáltam a buszmegállóhoz (ami tőlünk 5 perc), és kicsit dideregve de annál türelmesebben vártam a buszt. 2 perc, 5 perc, 10 perc, 15 perc késés... ekkor emeltem fel a telefont és hívtam a host apukát, hogy biztos van-e busz. Ő sem tudott többet mint én, de volt olyan aranyos, hogy rögtön beugrott a kocsiba, kijött értem és bevitt a vonathoz. Amíg őt vártam, arra jött egy öreg bácsi, aki tájékoztatott róla, hogy bizony nem megy vasárnap egy busz sem. A honlapon meg fent van a menetrend! Na ez milyen már?! És még mi szidjuk otthon a bkv-t... :D

Az utazás többi része simán ment, időben beértem vonattal és a fantasztikus google maps segítségével fél óra alatt besétáltam a Ferry Buildinghez, a találkozó színhelyére.

Eszti végül kocsival jött, ezért nem kellett tömegközlekedéssel vagy taxival szórakoznunk a nagy távolságoknál, így át is kocsikáztunk a Golden Gate híd túloldalára. Hát az a látvány valami eszméletlen, ami ott fogadott. Egyszerűen káprázatos!!!

Miután kigyönyörködtem magam, visszaindultunk a másik oldalra, hogy beköszönjünk a cable car-oknak, elsétáljunk a Fhiserman's Wharf-hoz, illetve a Union Square-re. Leparkoltunk a kocsit, és lábbusszal elmentünk mindenhová... hát, hadd ne mondjam, hogy már mindenünk fájt mire visszaértünk, de megérte. Olyan hangulata van a városnak, tényleg olyan mint a filmekben!!! Természetesen nagyon kevés volt ez az egy nap, hogy körbenézzek, de azért annyira elég volt, hogy egy kis képet kapjak arról, milyen is San Francisco... Na de visszatérek én még oda, nem is egyszer. :-)

 

 

 

 

Első napjaim Californiában

Az orientáció azóta bizony véget ért. Túl estünk a rendkívüli szinészi képességekkel megáldott oktatók elsősegély tanfolyamán, és még azon kivül is ültünk vagy három órát az előadóteremben. Hiába voltak jó fejek, de már mindenki nagyon unta az egyhelyben ülést. Miután vége lett a szenvedésnek, fogtam magamat kedves német szobatársnőmmel együtt, és stílusosan megittunk a hotel bárjában egy Virgin Pina Colada-t, miközben lányos csacskaságokon nevetgéltünk. :D

A következő nap délutánján bizony eljött a várva várt óra, és mindenki elindult a fogadó családjához. Van akiért a hotelba jöttek, volt aki voatozni kényszerült, és persze a repülést se hagyjuk ki a felsorolásból, hisz én a közlekedésnek ezt a módját használtam előző csütörtökön.

Az ügynökség szépen összeszedte az összes lányt akit kellett, beültette őket a megfelelő buszba és irány a reptér. 6 óra "csodás" repülés várt rám, amit kb. végig szenvedtem, mert már hétfőn bőven elég volt 10 órát a levegőben tölteni. Ráadásul itt még csak saját TV-m sem volt az előttem levő ülésbe beszerelve, így aztán tényleg azt hittem megőrülök az unalomtól. Fáradt is voltam, de aludni nem tudtam, szóval egy kicsit mosott kakiként kellett host apuka elé állnom a reptéren. De gyorsan megtaláltuk egymást miután leszálltam, és nagyon-nagyon örült, hogy végre megérkeztem.

Azt kell, hogy mondjam, hogy eszméletlen kedves családot sikerült választanom. Ráadásul fiatalok (30közepe-vége), vagányak, táncolnak, nevetnek, áthívják a barátaikat vacsorára, fejet bólogatva táncolnak a kocsiban Katy Perry-re, szóval elég vidám az élet. De közben meg soha nincs megállás a három gyerek miatt, főleg a pici 5 hónapos babák miatt rengeteg a dolog...

Az első három nap a betanításommal telt el. Itthon volt anyuka, én meg minden nap egyre többet aszisztáltam a bébibogyók körül, hogy szép lassan belejöjjek a feladatokba. A 3 éves kislányt is megismertem, aki először elég félénk volt, de a második napon már meg is ölelt, szóval nem lesz itt gond... :)
Még hétfőn itt volt velem a másik babysitter, hogy segítsen, de a mai napot már teljesen egyedül töltöttam a bébikkel. Aaaaannyira édesek egyébként is, de ma nem volt velük különösebb gond. Szinte szabályszerűen felébredtek, amikor enni kellett, egy órát ébren voltak, aztán megint aludtak két órát és így szépen letelt a 10 óra meló. De míg tentikéltek sem unatkoztam, mert remek bárista módjára bekevertem nekik jó néhány üveg tápszert, a ruháikat válogattam meg mostam ki, szóval a sok munkával csak úgy repült az idő. És ezt most nem iróniával írtam, tényleg kellemesen és gyorsan eltelt ez a nap... Jah akkor még azt nem is említettem, hogy ma volt szerencsém az egyik babát életében először hasra fordulni... És csak én láttam eddig a csodás mutatványt, ha! :-)

Hát kb. így telnek a napjaim...
Sajnos eddig még nem nagyon járkáltam a városban, egy óriási sétát leszámítva. De őszintén szólva nagyon el sem hagytam a házat eddig, mert nagyon sűrű volt ez az elmúlt pár nap... Igyekszem ezen minél hamarabb változtatni, mert konditermet is minél hamarabb szeretnék találni.

Még biztos tudnék mesélni, ha nagyon megerőltetném magam, de őszintén szólva ezt a bejegyzést is alig tudtam összehozni... De azért nagyon igyekeztem! ;)