2013. október 15., kedd

Élet a házon kívül

Örömmel jelenthetem, hogy az a szomorú állapot, hogy bent tokosodom a négy fal között megváltozott, és már egyre többet dugom ki a buksimat, hogy felfedezzem milyen mesés dolgok is vannak itt California-ban.
 
Elsők között említeném, hogy sikerült konditermet találnom. A neten megnéztem, hogy milyen opcióim vannak, aztán fogtam az edzőcuccomat meg a térképemet és elindultam megkeresni, amit a weben láttam. Irtó kedvesen fogadtak, körbevezettek, tájékoztattak mindenről és 3 nap ingyenes bérletet kaptam, hogy kipróbálhassam a helyet. A három napból kétszer el is mentem és elég könnyen meghoztam a döntést, hogy én bizony ide fogok járni. Azóta már van bérletem, és heti háromszor -munka után vagy hétvégén- el is tudok sétálni mozogni egy nagyot. Már van egy-két ember, aki megismeri a fejemet, meg beszélgetünk is pár percet.

Október 6-án vasárnap volt egy cluster meeting, azoknak az au-paireknek és családjaiknak, akik itt dolgoznak a környéken. Nem is akármilyen találkozó, hanem egy pumpkin patch-re voltunk hivatalosak, ahol az amerikaiak össze szokták gyűjteni Halloween-ra a tököket. Lehet, hogy egy amerikainak ez nem valami extra program, de én alig birtam visszafogni magam, hogy ne ugráljak a farmszerű területen, mint egy öt éves. :-) Nem beszélve arról, hogy az odavezető úton szinte leesett az állam, mert olyan gyönyörű részen kocsikáztunk keresztül. Kanyarogtunk hegyre fel, hegyről le a gigantikus méretű fák között, utána meg leláttam még az óceánpartra is.

Két kocsival mentünk, mert egybe nem fértünk be... szóval ott volt anyuka, apuka, a kislány, és a két bébibogyó, na meg én is. Gyönyörű időnk volt, 26-28 fok és az egész délután egy felejthetetlen élmény volt... na de beszéljenek erről a képek. :)



Miután "eltököltük" a vasárnap délutánt, másnap egy újabb 45 órás melós hét vette kezdetét. Csak reggelente volt nehéz 6.30kor kikászálódni az ágyból, egyébként minden egyes napot élveztem. Nem mindig könnyű a babákkal, de eszméletlen édesek és nagyon szeretem őket. Olyan gyorsan eltelik az a napi 8-10 óra munka, hogy csak nézek, hogy már megint este van.
 
A legutóbbi szombaton elmentünk kocsikázni apukával meg a kislánnyal, gyakoroltam kicsit a vezetést, a délutánom egy részét pedig a konditeremben töltöttem. Na meg izgatottan vártam a vasárnapot, amikor is ellátogattam életemben először San Franciscoba...
A hét folyamán jól utánanéztem a busz és vonat menetrendnek, hogy minden klappoljon vasárnap reggel. Egy másik magyar au-pair lánnyal beszéltem meg találkozót, aki már eléggé ismeri a várost, ezért volt olyan kedves hogy vállalta, hogy egy kicsit körbevezet San Francisco utcáin.
Felkeltem fél 7kor, elkészültem, kisétáltam a buszmegállóhoz (ami tőlünk 5 perc), és kicsit dideregve de annál türelmesebben vártam a buszt. 2 perc, 5 perc, 10 perc, 15 perc késés... ekkor emeltem fel a telefont és hívtam a host apukát, hogy biztos van-e busz. Ő sem tudott többet mint én, de volt olyan aranyos, hogy rögtön beugrott a kocsiba, kijött értem és bevitt a vonathoz. Amíg őt vártam, arra jött egy öreg bácsi, aki tájékoztatott róla, hogy bizony nem megy vasárnap egy busz sem. A honlapon meg fent van a menetrend! Na ez milyen már?! És még mi szidjuk otthon a bkv-t... :D
Az utazás többi része simán ment, időben beértem vonattal és a fantasztikus google maps segítségével fél óra alatt besétáltam a Ferry Buildinghez, a találkozó színhelyére.
Eszti végül kocsival jött, ezért nem kellett tömegközlekedéssel vagy taxival szórakoznunk a nagy távolságoknál, így át is kocsikáztunk a Golden Gate híd túloldalára. Hát az a látvány valami eszméletlen, ami ott fogadott. Egyszerűen káprázatos!!!

Miután kigyönyörködtem magam, visszaindultunk a másik oldalra, hogy beköszönjünk a cable car-oknak, elsétáljunk a Fhiserman's Wharf-hoz, illetve a Union Square-re. Leparkoltunk a kocsit, és lábbusszal elmentünk mindenhová... hát, hadd ne mondjam, hogy már mindenünk fájt mire visszaértünk, de megérte. Olyan hangulata van a városnak, tényleg olyan mint a filmekben!!! Természetesen nagyon kevés volt ez az egy nap, hogy körbenézzek, de azért annyira elég volt, hogy egy kis képet kapjak arról, milyen is San Francisco... Na de visszatérek én még oda, nem is egyszer. :-)
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések: