Októberi zanza

Reméltem, hogy még októberben összehozok majd egy bejegyzést, de valahogy nem jött össze. Nincs mit tenni, heti 45 óra munka csak úgy beszippantja az embert.

A hétköznapok gyorsan telnek, ez a hétvégékre meg pláne igaz, szóval csak úgy repülnek a hetek. Eszméletlen szeretem ezeket a babócákat, és igaz hogy néha nehéz velük, de egyszerűen csak meg tudnám őket zabálni. A kis három évesemmel is megbeszéltük, hogy bizony mi legjobb barátok vagyunk, és el is várja hogy legjobb cimbi módjára mellette foglaljam el a helyemet az asztalnál. A szülőkkel sűrűn lógunk együtt, beszélgetünk, miközben magyar palacsintát sütök – amiért mellesleg odavannak -, együtt vacsorázunk, kocsikázunk a környéken gyakorlás és persze városnézés címén is… Hetente hangoztatják, hogy mennyire szeretnek, és tényleg mindig dicsérnek, hogy milyen jó munkát végzek a gyerekek körül. Olyan jól esik! Szeretem őket és úgy örülök, hogy itt élhetek velük!!!

És akkor jöjjön most egy pár „nem hétköznapi” esemény.
Eszterrel (a másik magyar au-pair lánnyal, akiről már meséltem máskor) megtámadtuk két hete vasárnap az egyik outlet-et. Hű, ha azt mondom, hogy van ott legalább 50 bolt, akkor lehet, hogy keveset mondtam. Igazából azt sem tudtam hirtelen melyikbe menjek be és hogy mit keressek. Ebből az okból kifolyólag nem is nagyon költöttem… azt hiszem két felsőt vettem, meg egy mamuszt. Minden esetre meg kell jegyezzem, hogy eszméletlen jó hely és olyan márkás cuccok vannak elérhető áron, amiről otthon álmodni se merne az ember. Szóval az egy éves itt tartózkodásom alatt még biztos látni fognak engem párszor nagy szatyrokat cipelni, a Gilroy Premium Outlet parkolójában.

Előző szombaton elmentük kocsikázni apukával és a kislánnyal, megnéztük az egyik szomszéd város, Palo Alto utcáit. Jóval hangulatosabbnak tűnik a belváros, mint itt Redwood City-ben.

Na és persze elautóztunk Stanford-hoz, ami  a belvárostól  5 percre van. Hát már az odavezető út is egy élmény volt, pálmafák sora végig, az út mindkét oldalán. Aztán elénk tárult a főépület, az én szám meg csak tátva maradt. Hát nem egy ELTE, az tuti! :D Mivel siettünk haza ebédre, ezért csak pár percet töltöttünk ott, és eldöntöttem, hogy valamelyik héten visszalátogatok Esztivel, hogy jobban is megszemléljük a gyönyörűséges építményt és a hatalmas parkos területet, ami körülveszi. De azért biztos, ami biztos alapon megkértem egy ferdeszemű turistát, hogy lőjön már egy fotót rólam… és egyem meg a kis szívét, meg is tette. :D


Másnap nyakamba vettem San Francisco-t. Reggel kivittek az állomásra, bevonatoztam, utána meg csak jártam az utcákat. Le akartam csekkolni az egyik keresztény gyülekezetet, amit a neten kinéztem magamnak. Hasonló ahhoz, ahová Budapesten járok. Szóval szépen megterveztem googlemaps segítségével az útvonalat és vasárnap elbotorkáltam oda. Na jó, azért egy buszra is felszálltam.
Ha szabad megjegyeznem: lehet hogy irtó szép és hangulatos San Francisco, de hogy reggelente mennyi a csöves, az valami fogalom. Vagy legalábbis akkor jobban észreveszi őket az ember, mert szombat-vasárnap dél előtt kb. halott a város. Na mindegy, a lényeg az, hogy hozzák rám a frászt, amikor ott vánszorognak a járdán, magukban beszélnek, hőbörögnek, vagy épp udvarolnak egy közlekedési táblának, meg minden egyéb, amit az itt már legális füvecske kivált belőlük. De végül odataláltam ahova szerettem volna, épségben megérkeztem, és jól is éreztem magam a gyüliben.
Aztán fogtam a telefonomat és ügyesen elnavigáltam magam a Union Square-re, ahol azonnali felindulásból bevágtattam a Victoria’s Secret-be és alaposan szétnéztem. Onnan lesétáltam pár utcányit és sorra tárultak elém a jobbnál jobb boltok, a menőbbnél menőbb cuccokkal.
Azt hiszem három órát töltöttem el nézelődéssel, mielőtt visszaindultam volna a vonathoz. Végre most már van sejtésem, hogy hova érdemes menni, hol milyen árban vannak ruhák, szóval nagy magabiztosan holnap visszamegyek és elköltöm legalább egy heti fizetésem, mert tényleg szeretnék már venni új cuccokat. :)

Ó, és mielőtt elköszönnék, el ne felejtsem megemlíteni a Halloween-t. Nem vagyok oda az ilyen ijesztgetős, szellemes cuccokért, de azért ez most jó buli volt.

Már két hete fel van díszítve a házunk, mert a család nagyon szereti ezt az „ünnepet”. A többiek már előző hétvégén kifaragták a tököket, én ezt csak előtte este tettem meg. Ahhoz képpest, hogy még soha nem csináltam ilyet, egész profi lett az én vámpírfejű pumpkin-om. A jelmezem kitalálására nem igazán fordítottam sok energiát, csak dúrtam valamit magamnak a garázsban. Így lettem FLASH, a rockstar. :D Merje valaki azt mondani, hogy nem néztem ki menőn, hahaha. :D
A kisbabák angyalok voltak, a 3 évesem tündér, apuka meg anyuka meg vámpír. Készült is egy csodás portré rólunk, ami a facebookomon fent van ugyan, de mivel ez egy teljesen nyilvános blog, ezért –tisztelve jogaikat – nem teszem fel. Bocsi attól, aki emiatt nem tekintheti meg ezt… tény, hogy rengeteget veszít vele.

Tehát egy másik család is átjött hozzánk, két fiatal szülő két gyerekkel, így voltunk 10-en. Ettünk, ittunk, babáztunk, aztán elmentek a férfiak a gyerekekkel trick-or-treat-elni, én meg itthon maradtam anyukával, meg a barátnőjével beszélgetni. Borozgattunk, képeket csináltunk, nevetgéltünk… szóval marha jól éreztük magunkat. Az este pedig azzal zárult, hogy miután a gyerekek visszajöttek  a házhoz, én is csatlakoztam, így nekem is volt alkalmam, jobban mondva FLASH-nek volt alkalma bekopogtatni három helyre is, hogy telenyomják a kezét cukorral, finom csokikkal hogy legyen mit ledolgoznia jövő héten a konditeremben.

Itt a mese, fuss el véle. Élvezzétek a képeket, én meg majd jelentkezem, ha megint tudok miről mesélni.