Első napjaim Californiában

Az orientáció azóta bizony véget ért. Túl estünk a rendkívüli szinészi képességekkel megáldott oktatók elsősegély tanfolyamán, és még azon kivül is ültünk vagy három órát az előadóteremben. Hiába voltak jó fejek, de már mindenki nagyon unta az egyhelyben ülést. Miután vége lett a szenvedésnek, fogtam magamat kedves német szobatársnőmmel együtt, és stílusosan megittunk a hotel bárjában egy Virgin Pina Colada-t, miközben lányos csacskaságokon nevetgéltünk. :D

A következő nap délutánján bizony eljött a várva várt óra, és mindenki elindult a fogadó családjához. Van akiért a hotelba jöttek, volt aki voatozni kényszerült, és persze a repülést se hagyjuk ki a felsorolásból, hisz én a közlekedésnek ezt a módját használtam előző csütörtökön.

Az ügynökség szépen összeszedte az összes lányt akit kellett, beültette őket a megfelelő buszba és irány a reptér. 6 óra "csodás" repülés várt rám, amit kb. végig szenvedtem, mert már hétfőn bőven elég volt 10 órát a levegőben tölteni. Ráadásul itt még csak saját TV-m sem volt az előttem levő ülésbe beszerelve, így aztán tényleg azt hittem megőrülök az unalomtól. Fáradt is voltam, de aludni nem tudtam, szóval egy kicsit mosott kakiként kellett host apuka elé állnom a reptéren. De gyorsan megtaláltuk egymást miután leszálltam, és nagyon-nagyon örült, hogy végre megérkeztem.

Azt kell, hogy mondjam, hogy eszméletlen kedves családot sikerült választanom. Ráadásul fiatalok (30közepe-vége), vagányak, táncolnak, nevetnek, áthívják a barátaikat vacsorára, fejet bólogatva táncolnak a kocsiban Katy Perry-re, szóval elég vidám az élet. De közben meg soha nincs megállás a három gyerek miatt, főleg a pici 5 hónapos babák miatt rengeteg a dolog...

Az első három nap a betanításommal telt el. Itthon volt anyuka, én meg minden nap egyre többet aszisztáltam a bébibogyók körül, hogy szép lassan belejöjjek a feladatokba. A 3 éves kislányt is megismertem, aki először elég félénk volt, de a második napon már meg is ölelt, szóval nem lesz itt gond... :)
Még hétfőn itt volt velem a másik babysitter, hogy segítsen, de a mai napot már teljesen egyedül töltöttam a bébikkel. Aaaaannyira édesek egyébként is, de ma nem volt velük különösebb gond. Szinte szabályszerűen felébredtek, amikor enni kellett, egy órát ébren voltak, aztán megint aludtak két órát és így szépen letelt a 10 óra meló. De míg tentikéltek sem unatkoztam, mert remek bárista módjára bekevertem nekik jó néhány üveg tápszert, a ruháikat válogattam meg mostam ki, szóval a sok munkával csak úgy repült az idő. És ezt most nem iróniával írtam, tényleg kellemesen és gyorsan eltelt ez a nap... Jah akkor még azt nem is említettem, hogy ma volt szerencsém az egyik babát életében először hasra fordulni... És csak én láttam eddig a csodás mutatványt, ha! :-)

Hát kb. így telnek a napjaim...
Sajnos eddig még nem nagyon járkáltam a városban, egy óriási sétát leszámítva. De őszintén szólva nagyon el sem hagytam a házat eddig, mert nagyon sűrű volt ez az elmúlt pár nap... Igyekszem ezen minél hamarabb változtatni, mert konditermet is minél hamarabb szeretnék találni.

Még biztos tudnék mesélni, ha nagyon megerőltetném magam, de őszintén szólva ezt a bejegyzést is alig tudtam összehozni... De azért nagyon igyekeztem! ;)