2013. december 26., csütörtök

Karácsony



Egy kicsit talán megkésve, de mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánok!

Hát bizony, Californiát is elérte a decemberi ünnepi őrület. Sőt, szerintem nemhogy elérte, hanem kb. itt kezdődött…
A házak már több mint egy hónapja fénypompában és különböző dekorációban úsznak, nálunk már két hete áll a karácsonyfa, szóval a mi családunk sem hagyta az utolsó pillanatra az előkészületeket.





Az ünnepeket itthon töltöttük/töltjük. A nagypapához voltunk hivatalosak Szentestére vacsorára, ahol képviselte magát a fiai is a családjával, szóval 6 felnőtt, 5 gyerek… egy kicsit nagy volt néha a kavarodás a sok gyerek miatt, de végülis jól sikerült, a vacsi finom volt és én is egész jól éreztem magam.
Gondoltam majd viszek át jó kis csokis-lekváros muffint, meg csinálok jó kis Évi-fajta kókuszgolyót, amiért mindenki odavan otthon. Hát még a muffin íze hasonlít is az otthon készítettre, és csak annyi hiba csúszott az elkészítésébe, hogy valahogy nem kapcsoltam, hogy valószínűleg a sütő is Fahrenheitre van állítva, nem pedig Celsiusra. Így történt hogy háromnegyed óra után jöttem rá, hogy azért nem sül a muffinom, mert 180 Celsius helyett kb. 50re van állítva. Pfff… inkább ne is kommenteljük ezt a dolgot, nem tudom miért nem gondoltam erre.
Na de a kókuszgolyóról meg annyit, hogy a keksz amiből készült vanilliás volt, a meggylé extrán cukrozott, szóval az első darab amit megkóstoltam, az majdnem a kukában kötött ki. Végül csak befejeztem a kis golyóbisokat, beraktam a hűtőbe és másnap megkértem a család két tagját is, hogy kóstolják meg és legyenek nagyon őszinték, hogy milyen, mert szerintem nem finom és nem akarom a Szentestére hozni. Erre hát nem felvilágosítottak arról, hogy irtó jó? Így aztán beletörődtem, hogy még akkor is finom a kókuszgolyóm, ha nem ugyanazok az alapanyagok, és nem is hasonlít az otthoni ízére.

Éjszaka itt járt nálunk a Mikulás. Igaz a fa alá már nem tudta rakni az ajándékait, mert a fánk alja már úgy is dugig volt becsomagolt meglepikkel. Az egész délelőtt azzal telt, miközben persze a babákat etettünk, ölelgettünk, altattuk, hogy ajándékokat bontogattunk. Főleg a 3 évesem arcát volt öröm nézni, ahogy izgatottan tépi a csomagolópapírt, és hogy mennyire örült a társasjátéknak, kifestőnek, mesefilmnek is, amit tőlem kapott. A babák aranyos ruhácskái is tetszettek a szülőknek, szóval megdicsérem magam, mert sikerült remek ajándékokat választanom.
Én is kaptam egy-két apróságot a Mikulástól, meg egy belebújós kényelmes cipőt is hozott. De főleg pénzt kaptam, aminek nagyon örülök. Szombaton el is megyek majd San Francisco-ba és a leárazásokat ismét kihasználva gazdagítom ruhatáramat. Egyik nagypapa pedig megajándékozott 4 óra oktatós vezetéssel, ami rámfér miután még mindig nem járkálok el egyedül kocsival, csak ha apuka is jön velem.

Szilveszterre bevállaltam egy kis babysitterkedést, hogy a szülők el tudjanak menni vacsizni. Aztán pedig alszom, mert jan 1-én repülök……. repülök….. repülök….. Los Angelesbe!!!!
Szóval kedves Szandi, te nyerted meg a játékot! Ha írsz az email címemre és megadod az elérhetőségedet, akkor tervezem tényleg elküldeni azt a bizonyos Los Angeles-i képeslapot. :)

Hát most ennyit tudtam hirtelen összehozni nektek. Sokat furdal a lelkiismeret, hogy nem írok gyakrabban, de egyszerűen vagy elveszek a mindennapok forgatagában és elfáradok, vagy mire géphez jutok elfelejtem miről akartam nektek mesélni. Szóval elnézést… majd azért igyekszem a jövőben. De nyugodtan kérdezhettek ám vagy ötletelhettek, hogy miről írjak többet.

Remélem mindenkinek kellemesen fog tenni az év utolsó pár napja!





1 megjegyzés:

Évi - Ízek és utazások írta...

Boldog karácsonyt és boldog névnapot utólag is. Milyen fa ez, vagy milyen díszek vannak rajta? Csodálatos!