Azt gondolnánk sokan, hogy a jelentkezéshez szükséges papírok beszerzése a legegyszerűbb dolog a világon. De egy tucat email megírása referencia ügyben, három óra hossza az okmányirodában, EKG és vérvétel, na meg hajtóvadászat az oltási könyvecske után, valahogy rádöbbenti az embert, hogy ez talán még sincs így. A lényeg, a lényeg, hogy 3-4 hét intézkedés után sikerült begyűjtenem a szükséges dokumentumokat. A kértnél jóval több referenciát mellékeltem, megírtam a bemutatkozó levelemet a családoknak - ami, ha szabad megjegyeznem, szerintem elég klassz és aranyos lett -, válogattam jó pár képet, amiken vagy gyerekekkel, vagy pedig a családommal vigyorgok, és természetesen megszületett az egy perces bemutatkozó videó is.
Ennek az utóbbinak a készítését nagyon nem élveztem. A feladat a következő: mosolyogj a kamerába, és persze miközben mesélsz magadról, gyerekekkel való tapasztalataidról, próbálj természetes lenni. Hát, jó néhány au-pair videót megnéztem már, de ez valahogy 100-ból 1-nek sikerül. Vagy az irtó nyálas, tenyérbemászó, műmosollyal spékelt verzióval találkozik az ember, vagy pedig a túszvideós kiadással, amit nézve elég nehéz elhinni, hogy az adott lány nemcsak azért próbálja az összes fogát megmutatni a kamerának, mert valaki kényszeríti rá. Egyébként tényleg nem gúnyolódásból mondom ezt, ugyanis jó néhány órát agyaltam én is ezen, meg erőlködtem a kamera előtt, hogy valami normális, host-családokat invitáló dolog kerekedjen ki belőle. A végső verziót végül a Parlamenttel és a Dunával a háttérben követtük el, ami remélhetőleg annyira lenyűgözi majd az amerikai családokat, hogy nem is figyelik majd a zavarba jött fejemet. :)
Miután az új útlevelem is megérkezett, nem volt más hátra, mint a személyes interjú az ügynökségnél.
Az interjúra csütörtökön került sor. Az ügynökség magyarországi képviselőjéhez, a "Crew Agency"-hez mentem, ahol volt egy kis tájékoztatás a programról - hogy annak minden részletével tisztában legyek -, illetve egy fél órás elbeszélgetés angolul. Miután kibeszélgettük magunkat az interjúztatómmal, még várt rám egy 260 kérdésből álló pszichológiai teszt. A rengeteg kérdés ellenére élveztem az igaz/hamis válaszok bejelölését, csak kb. 3 állítás okozott fejtörést, ahol nem igazán tudtam eldönteni, hogy valójában mit is gondolok a dologról. De azért csak kierőszakoltam magamból a választ, fél óra alatt le is zavartam az egész tesztet.
Még feldolgozzák a jelentkezésemet, leellenőrzik a referenciákat, majd a londoni iroda is megkapja a papírjaimat, gondolom ők is megrágják kicsit. Nagyon úgy néz ki, hogy kb. két hét múlva már bent leszek a rendszerben, és majd izgulhatok, hogy mikor kapok emailt, vagy telefonhívást az első (bátor jelentkező) családtól. :)
Olyan régen vártam már erre, hogy most meg nehéz elhinni, hogy már itt tartok és tényleg hamarosan elindul a családkeresés. Nyilván izgatott vagyok, de nem tudok most ennek felszabadultan örülni, ezzel foglalkozni, mert még vár rám az államvizsga. Két és fél hét múlva lesz a nagy nap, és addig még rengeteg tanulás vár rám... így aztán inkább a tanulmányaimon kattogok addig.
Természetesen a családkeresés procedúráját is lelkesen közvetítem majd, nem kell aggódni. :)
